NPC-k

Coran
Coran egy fiatal elf harcos és tolvaj, aki képességeit leginkább kiváló íjászként tudja kamatoztatni. A legtöbb elffel ellentétben határozottan jobban kedveli az emberek uralta, kozmopolita nagyvárosi életet – például Baldur’s Gate pezsgését –, mint az érintetlen erdőségeket. Alkalmazkodó természete miatt azonban szinte bárhol képes otthon érezni magát… legalábbis egy ideig.
Eredetileg a Wealdath erdejéből származik – amelyet a nem-elfek inkább Tethir Erdőjeként ismernek –, ám Coran hamar unalmassá találta az ottani idilli életet. A monotónia elől Baldur’s Gate-be menekült, gazdagság és hatalom reményében. Nem sokkal azután, hogy elérte a Kardvidéket, a puszta túlélés érdekében lopásra adta a fejét. Kezdetben kényszerből rabolt, és azt tervezte, hogy az így szerzett vagyonból saját vállalkozást indít. Az igazság azonban az, hogy imádja a banditáskodás izgalmát. Mégis elképzelhető, hogy egy némileg becsületesebb életet választ kalandorként, ha kellően jövedelmező – és szórakoztató – fejvadászsorozattal csábítják.
Coran önző és könnyelmű, de nem rosszindulatú. Bár hajlamos a csínytevésre és a törvénytelenségre, alapvetően jó természetű, és kész segíteni a rászorulókon; ha kegyetlenséggel találkozik, hajlandó fellépni ellene. Mindenekelőtt romantikus alkatnak tartja magát, és nagy sikereket ér el férfiak és nők körében egyaránt, fajra és társadalmi rangra való tekintet nélkül. Nem telt el sok idő, mire Baldur’s Gate-ben és környékén hírhedt nőcsábásszá vált. Érkezése óta legalább egy félvér gyermek apja lett egy férjezett embernővel. Jelenleg idejének nagy részét egy Xan nevű elf varázsló társaságában tölti.

Dynaheir
Dynaheir a Wychlaran rend tagja, egy hatalmas női varázshasználókból álló csoporté, amely Rashemen országát irányítja. Hivatalos indoka arra, hogy Kelet-Faerûnből a Kardvidékre utazott, az, hogy ő Minsc, odaadó testőre dajemmájának része. Ez az avatási rítus fiatal rashemi férfiak számára kötelező: idegen vidékeket kell bejárniuk, és megküzdeniük minden kihívással, amellyel ott szembesülnek. Idősebb nővérei emellett azzal is megbízták Dynaheirt, hogy kutassa Alaundo próféciáit és keresse meg a Bhaal-ivadékot, ám ezeket a motivációit gondosan titkolja.
A Wychlaran – akiket a kívülállók leginkább „Rashemen boszorkányaiként” ismernek – teljhatalommal uralkodnak ebben a kis északkeleti országban. Ritka kivételektől eltekintve mindenkit halálra ítélnek, aki megszegi parancsaikat. Az ítéletet többnyire nem a megsértett boszorkány hajtja végre, hanem egy másik rashemi. Hasonlóképpen, bármely nem Wychlaran, aki az Urlingerdő területére behatol, hamarosan a rengeteg őrzőinek keze által leli halálát. Ez a sűrű erdő, amely szoros kapcsolatban áll a Tündevadonnal (Feywild), a Wychlaran rituáléinak és tanácskozásainak helyszíne.
A legtöbb Wychlaran az erdő peremén fekvő Urling kisvárosában él. Bár sok nem rashemi zsarnokinak látja uralmukat, a Wychlaran általában jóindulatúak, és népük szolgálatának szentelik magukat. Ugyanakkor akadnak kivételek: némely boszorkány saját hatalmát minden más elé helyezi.
Rashemenben minden gyermeket már fiatalon megvizsgálnak mágikus adottságok szempontjából – még azokat is, akik nem ott születtek. Dynaheir is ilyen gyermek volt, mivel egy Thayből felszabadított mulhorandi rabszolga lánya. A tehetséges fiatal nőket Wychlaranná képzik, és azzal bízzák meg őket, hogy megvédjék Rashement a külső fenyegetésektől, például Thay Vörös Varázslóitól. Férfi kortársaikat ezzel szemben a vremyonni („Öregek”) közé avatják, ahol mágikus tárgyak és varázslatok alkotásának művészetével segítik a Wychlarant.
A Wychlaran híresek a vremyonni által készített maszkjaikról, amelyeket csatában és rashemeni utazásaik során viselnek. Ezzel szemben az a kevés boszorkány, aki idegen földre merészkedik – mint Dynaheir –, inkább kerüli a feltűnést. Határain túl sebezhetőbbé válik, és Thay ügynökei, valamint bérgyilkosaik szerte Faerûnben jelen vannak.
Dynaheir az idéző (evokáció) mágia iskolájára specializálódott. Bár bármely mérce szerint igen erős varázsló, Rashemen földjén még ennél is félelmetesebb. Ott ő és boszorkánytársai közvetlenül merítenek a vidék és szellemei nyers erejéből. Magas rangja és hatalmas mágikus képességei ellenére Dynaheir fiatal, és viszonylag tapasztalatlan a Rashemenen túli világgal kapcsolatban.
Őszintén törődik Minsc-szel, és nagyra is becsüli őt, ám nehezére esik elviselni a harcos túlzott óvó gondoskodását. Kifejezetten ellenszenvvel viseltetik Boo iránt, Minsc hörcsög társa felé, mivel a harcos igencsak tisztátalan szokása, hogy hagyja a rágcsálót a páncélja belsejében mászkálni. Emellett Dynaheirt aggasztja Minsc mentális állapota is: minden újabb fejsérülés után úgy tűnik, egyre gyakrabban beszélget a hörcsöggel.

Imoen
Imoen egy vidám, fiatal tolvaj, aki a Kardpartról származik. Bár első pillantásra gondtalan és derűlátó természetűnek tűnik, élete tragédiával indult: édesanyja a szülés közben hunyt el. Mivel nem volt más családja, örökbefogadó apja, Winthrop gondjaira bízták, akit Imoen szeretettel csak „Öreg Pufihasnak” nevezett. Amikor Imoen tízéves lett, ketten a könyvtárerődként ismert Candlekeepbe költöztek. Winthrop átvette Candlekeep egyetlen fogadójának és boltjának vezetését, Imoen pedig segített neki az üzemeltetésben. Winthrop jókedvű természete átragadt fogadott lányára is, könnyed hozzáállásuk pedig éles ellentétben állt a hatalmas könyvtárat őrző komor, komolykodó szerzetesekkel.
Imoen kalandozói pályafutása akkor kezdődött, amikor titokban követte tanárát, Goriont, Candlekeep falain túlra. Gorion éppen gondviseltje védelmét próbálta biztosítani – egy Bhaal-ivadékét, akit bérgyilkosok vettek célba. Végül Goriont egy másik Bhaal-ivadék, Sarevok, ölte meg. Miután szemtanúja volt az idős bölcs meggyilkolásának, Imoen úgy döntött, Gorion védencével tart tovább, aki Candlekeepben gyermekkori barátja volt.
Imoen számos hasznos képességet sajátított el önállóan, melyek későbbi utazásaik során felbecsülhetetlennek bizonyultak. Természetes kíváncsiságától hajtva maga tanulta meg a zárnyitást és a lopakodást, hogy szabadon mozoghasson Candlekeep tiltott részein. Előtte soha nem maradtak titkok sokáig rejtve. Hasonlóképpen, az a „játék”, amelyet a könyvtár szerzeteseinek zsebmetszéséből űzött, számos gyakorlati alkalmazásra lelt Baldur’s Gate zsúfolt utcáin.
Azóta, hogy elhagyta Candlekeepet, Imoen rengeteg veszéllyel nézett szembe, mégis sikerült megőriznie napfényes életszemléletét. Barátságos, könnyen kijön másokkal, és nem idegen tőle a törvények kisebb hajlítása sem, ha az felgyorsítja a dolgokat. Haragra és türelmetlenségre csak akkor ragadtatja magát, ha indokolatlanul gonosz vagy önző tettekkel találkozik. Ennek köszönhetően Imoen szinte mindenkivel jól kijön, legyen az ember vagy más fajhoz tartozó lény.
Imoen nagy tisztelettel tekint a Hárfásokra, Gorionnal, Jaheirával és Khaliddal szerzett tapasztalatai miatt, sőt, már azt is fontolgatta, hogy csatlakozik hozzájuk. Nemrégiben természetes kíváncsiságát a mágikus művészetek tanulmányozásába kezdte terelni, és ma már varázslótanonc, aki számos hasznos varázslattal rendelkezik. A számára ismeretlen igazság az, hogy Imoen maga is egy Bhaal-ivadék, akárcsak Gorion védence. Ártatlansága és derűs természete minden bizonnyal hozzájárul ahhoz, hogy a rosszindulatú isten romboló befolyása eddig nem kerített rajta hatalmat.

Jaheira
Jaheira egy félvér druida és harcos, aki egyaránt birtokolja a természet erőteljes mágiáját és egy tapasztalt harcos kérlelhetetlen képességeit. Eredetileg férjével és harcostársával, Khaliddal együtt utazott a Kardvidékre, hogy a titokzatos Hárfások megbízásából kivizsgálják az 1368 DR-ben kitört Vasválságot. Bár modora gyakran szigorú és kissé nyers, Jaheira rendkívül hűséges ahhoz a szűk körhöz, akik elnyerték a tiszteletét.
Egy Alemander királyhoz hű, nemesi tethyr-i család sarjaként született, ám Jaheira már fiatalon elvesztette szüleit: a véres polgárháború idején egy feldühödött tömeg ölte meg őket. Őt magát is ugyanez a sors érte volna, ha egy hűséges szolga nem menekíti ki titokban a kastélyból. A véletlenek folytán ketten egy közeli erdőben élő druidák csoportjára bukkantak, akik befogadták Jaheirát, és felnevelték.
Szemben gyengéd lelkű társával, Khaliddal, Jaheira valóban semleges világnézetű. Legfőbb célja az egyensúly fenntartása minden véglet között, valamint a harmónia előmozdítása Faerûn földjén. Távolról sem elzárkózik a világtól: meggyőződése, hogy a valódi egyensúly és a természet védelme csak határozott cselekvéssel érhető el. Amikor nincs más választás, Jaheira határozottan inkább a jót segíti elő a gonosszal szemben. Ez gyakran konfliktusba sodorja mindazokkal, akiknek motivációit károsnak vagy önzőnek tartja. Hasonlóképpen, Hárfásként betöltött szerepe rendszeresen összeütközésbe hozza őt a Zhentarim ügynökeivel.
Amikor a jó és a rossz természetéről kérdezik, Jaheira pragmatikus megközelítéssel válaszol: a szélsőségesen önző egyének olykor ugyan elősegíthetik az egyensúlyt, ám legtöbbször inkább felborítják azt. Ezzel szemben az önzetlen tettek ritkán szülnek káoszt. Őszintén szólva, Jaheira talán saját hajlamait igazolja e gondolatmenettel – hiszen a végén különös gyengédséget érez az olyan jószívű gyávák iránt, mint Khalid, még ha idealizmusát puhának és életszerűtlennek is tartja.
Bár mindketten félvérek és a Hárfások tagjai, Jaheira és Khalid szinte minden tekintetben egymás ellentétei. Ezek az eltérő személyiségek azonban nem viszályt szülnek kettejük között, hanem inkább kiegészítik egymást. Jaheira határozott, cselekvésre ösztönző természete segít kilökni a félénkebb Khalidot a tétlenségből. Ugyanakkor Khalid érzékenysége képes valamelyest lehűteni Jaheira dühét. Tapintatos empátiája gyakran segít elsimítani azokat a konfliktusokat, amelyeket Jaheira szókimondó, kompromisszumot nem ismerő hozzáállása idéz elő.

Khalid
Khalid egy félelf harcos és Hárfás, aki teljes odaadással szereti és támogatja feleségét, Jaheirát. Hozzá hasonlóan őt is a Hárfások küldték a Kardvidékre, hogy kivizsgálja az ún. Vasválság eseményeit. Jaheirával azt tervezték, hogy a Barátságos Karok Fogadóban találkoznak egy másik Hárfás ügynökkel, a bölcs Gorionnal. A sors azonban közbeszólt: Goriont az Országút mentén rajtaütés érte, és a Bhaal-ivadék Sarevok Anchev meggyilkolta. Ez a tragédia mélyen megrázta a házaspárt, mivel Gorion közeli személyes barátjuk volt. Ezek után Gorion védencének segítségére siettek, és csatlakoztak hozzá küldetésében, melynek célja Sarevok legyőzése volt.
Mielőtt a Hárfásokhoz csatlakozott volna, Khalid élete nagy részét Calimshanban töltötte. Egy rideg, gazdag kereskedő fiaként nőtt fel, aki nyíltan előnyben részesítette féltestvéreit. A félénk ifjú ezért minden erejét harci kiképzésének szentelte, majd belépett a városi milíciába. A katonák között töltött idő jelentős szerepet játszott abban, hogy erős hűség- és becsületérzet alakuljon ki benne.
Calimshan Faerûn délnyugati partvidékén fekvő, úgynevezett Intrikák Földjei közé tartozik, Amn és Tethyr társaságában. Mindhárom államra jellemző, hogy kereskedelemre épülnek, és ősi civilizációk romjain fejlődtek ki. Calimshan közelsége a Ragyogó-tengerhez lehetővé teszi a virágzó kereskedelmet távoli és egzotikus vidékekkel, például Chulttal és a Shaarral. A calimshani társadalom nem magát a gazdagságot becsüli, hanem azt a kényelmes életmódot, amelyet az biztosít. Ennek megfelelően a vagyonos kalandorokat és az állandóan úton lévő kereskedőket a jómódú calimshaniak alig tartják többre a koldusoknál. Khalid döntése, hogy a Hárfások terepen dolgozó ügynökeként vándorló és gyakran nélkülözésekkel teli életet éljen, mély elkötelezettségét bizonyítja a jó erői iránt.
Khalid félénk, visszahúzódó és szorongó természetű, társas helyzetekben határozottan a tapintatot részesíti előnyben. Amennyire csak lehet, kerüli a konfliktusokat, ám rendkívül kellemetlenül érzi magát azok társaságában, akiket erkölcsileg visszataszítónak talál. Csendessége és önbizalomhiánya miatt egyesek – tévesen – azt feltételezik róla, hogy nem túl éles eszű. Valójában azonban értelmi képességei teljes mértékben felérnek jelentős fizikai erejével. Csupán az a magabiztosság hiányzik belőle, amely arra sarkallná, hogy eszét ugyanolyan fegyverként használja, mint kardját.

Kagain
Kagain egy zsémbes törp harcos, aki Beregostban üzemeltet egy kis üzletet. A vállalkozás nagyrészt csak álcaként szolgál a zsoldoscsapata számára, amely szinte bármilyen megbízást elvállal – még a nem éppen tisztességes ügyfelek ajánlatait is. Ennek ellenére Kagain szép számat elvállal a becsületes munkákból is. A munka az munka.
Kagain legutóbbi kalandozása 1368 DR-ben kezdődött, amikor a cége védelme alatt álló kereskedőkaraván eltűnt a Parti út mentén. Bár a rablótámadás gyakori a vidéken, rendkívül szokatlan volt, hogy egy ilyen népes utazócsoport képzett testőrökkel együtt nyomtalanul felszívódjon. Ráadásul az eltűntek között volt Entar Silvershield nagyherceg fia is, Kagain pedig tartott a befolyásos nemes bosszújától. Hírnevét kockáztatva Kagain maga kezdte kivizsgálni az ügyet. Miután elpusztítva találta a karavánt, tagjait pedig lemészárolva, Kagain csatlakozott egy csapat kalandorhoz, akik a rablókra vadásztak, hogy helyreállítsa megbízható zsoldos hírnevét.
Bár Kagain úgy véli, az önzetlen emberek idióták, zsoldos természete miatt kész csataszekercéjét adni egy jó ügy érdekében – ha profitot lehet termelni belőle. Nagyrészt közömbös mások szenvedése iránt, és gúnyolódik az olyan jócselekedeteken, amelyeket öncélúan hajtanak végre. Kizárólag az arany motiválja Kagain-t a választott hivatásában, és úgy tűnik, jobban szeretné, ha nem kellene kalandozással bajlódnia, ha valaha is sikerülne akkora vagyont felhalmoznia, amely kielégíti az igényeit. Kagain a kevés beszéd embere; nem szeret magáról vagy a múltjáról beszélni, bár a tündék iránti általános ellenszenvének gyorsan hangot ad. A vagyonon kívül Kagain az erős, jól kifőzött sört kedveli.”

Xzar
Xzar egy tehetséges nekmanta, aki közismert a kiszámíthatatlan és gyakran bizarr viselkedéséről. Bár Xzar valóban elmebajban szenved, lényegesen tisztább az elméje, mint amennyit megmutat belőle: bolondot tettet, hogy mások alábecsüljék. Ugyanakkor szinte lehetetlen megállapítani, hogy kirohanásai közül melyek képezik e megtévesztés részét, és melyek fakadnak a saját tébolyult elméjéből. Bár kitérő válaszokat ad, ha a múltjáról kérdezik, az ilyen puhatolózások nem zaklatják fel és nem váltanak ki belőle dühöt – egyszerűen másra tereli a szót.
Xzar és félszerzet társa, Montaron – vagy ahogy Xzar hívja: „Monty” – a Zhentarim ügynökei, akik nemrégiben feletteseik utasítására érkeztek a Kardpart vidékére. A párost Nashkelbe küldték, hogy kivizsgálják a bányák körüli eseményeket, mivel a Zhentarimot is vádolták a vasválság kirobbantásával sok más szervezet mellett. Utóbb kiderült, hogy a Vastrón varrta a nyakukba az ügyet.
Kaotikus gonosz jelleme ellenére Xzar elég pragmatikus és manipulatív ahhoz, hogy barátságosnak mutassa magát, miközben felméri a lehetséges szövetségeseket (vagy áldozatokat). Hasonlóképpen, bár mély megvetést táplál a Harfások iránt, nem nyíltan ellenséges az egyes Harfás ügynökökkel szemben, hacsak nem keresztezik a terveit. Bár Xzar nem az a fajta, aki magától keresi a bajt, Montaront mindig halálos erővel támogatja – a félszerzet pedig gyakran szít erőszakot.
Xzar legjellemzőbb fizikai vonásai a számos különös arctetoválása. Hogy ezek milyen jelentőséggel bírnak – ha van egyáltalán bármilyen jelentőségük – a Zhentarim vagy a nekmancia iskolája számára, nem tisztázott. Meglehet, hogy a mintáknak semmi értelmük sincs, de Xzar esetében semmiben sem lehet az ember biztos.

Faldorn
Faldorn egy ember druida, aki jelenleg a Cloakwoodban él. Kalandozóélete nemrégiben kezdődött, amikor útnak indult, hogy véget vessen a Vastrón bányászati tevékenységének az ő erdejében. Faldorn egy militáns szektához, az Árnyékdruidákhoz tartozik, akik hisznek abban, hogy erőszakos és egyéb szélsőséges eszközökkel kell megvédeniük a természetet. Ugyanakkor a legtöbb fősodorbeli druitához hasonlóan Faldorn is Silvanus istent tiszteli, akit „Tölgyatyaként” szólít meg. Minden erdei állathoz vonzódik, de a farkasokhoz különösen mély kötelék fűzi.
Faldorn az északi uthgardt barbárok Fekete Holló törzsébe született. Bár nincs tisztában a származásával, törzse valószínűleg a Világgerinc területén élhetett, amely egy jeges hegylánc Faerûn távoli északnyugati részén. Faldornt még csecsemőkorában felajánlották egy árnyékdruisa enklávénak, és később beavatták őket a soraikba. Mivel más családot sosem ismert, a természet elhivatott imádójává vált, követve az ÁrnyéKdruiták szigorú tanításait. Nemrégiben árnyékdruita vénei a Kardpartra küldték, hogy próbára tegyék az elkötelezettségét, és megakadályozzák Baldur Kapujának terjeszkedését a környező vadonba.
Árnyékdruidaként Faldorn hisz abban, hogy a természetet erőszakos úton, agresszívan kell visszakövetelni a civilizációtól. Ez éles ellentétben áll a legtöbb más druitával, akik általában a fennálló egyensúly fenntartásában hisznek. Ennek eredményeként Faldorn gyakran kerül összetűzésbe azokkal a druitákkal, akik nem osztják a nézeteit – beleértve Jaheirát is.

Xan
Xan egy elf varázsló, aki a bűvölés iskolájára szakosodott. Emellett tagja Evereska Szürkeköpenyeseinek – egy olyan csoportnak, amely a titokzatos elf városállam nyomozóiként és rendfenntartóiként szolgál. Bár az igazságosság és a rend fontosak számára, Xan örökké apatikus fellépése és pesszimista hozzáállása ennek az ellenkezőjét sugallná. Xan mély tiszteletet táplál a legtöbb más varázshasználó iránt, különösen azok iránt, akik a jó szolgálatába állítják hatalmukat – bár továbbra is szkeptikus az ilyen erőfeszítések hatékonyságát illetően.
Xant nemrégiben a Kardpartra küldték, hogy kivizsgálja a Vasválságot és az azzal járó politikai zűrzavart. Mivel Evereska közel fekszik Baldur Kapujához, a Szürkeköpenyesek attól tartottak, hogy a válság az ő városukat is érintheti. Nashkelben járva Xant bebörtönözte a Cyric-hívő Mulahey, aki a bányászváros vasérc-készletének megfertőzéséért volt felelős. Végül Gorion neveltje által vezetett kalandozók egy csoportja kiszabadította, és egy ideig velük utazott.
Xan egy holdpengét forgat, amelyet Myth Drannor kovácsai formáltak. Minden holdpenge egyedi: Xané egy mágikus kék lángokba burkolózó hosszúkard formáját ölti. Bár az ilyen fegyverek rendszerint tünde vérvonalakon öröklődnek tovább, Xan kardja kifejezetten hozzá kötődik.
Xan otthona, Evereska az egyik legnagyobb fennmaradt tünde enklávé Faerûnban, népességét tekintve csak Evermeet szigetországa előzi meg. A neve tünde nyelven azt jelenti: „erőd-otthon”.
Evereska évezredek óta rejtve marad a Nyugati vidéken. Ez a titkolózás az fő oka annak, hogy a város Észak egyik utolsó jelentős tünde enklávéjaként fennmaradhatott, míg a legtöbb másik külső behatolók áldozatául esett. Emiatt Evereskát néha az Utolsó Városnak is nevezik. Evereska tündéi gyakran működnek együtt a Harfásokkal. Ennek következtében az a kevés ember, aki valaha belépett a városba – vagy egyáltalán tud a létezéséről – szinte kivétel nélkül ehhez a szervezethez tartozik.

Minsc
Minsc egy berserker harcos a távoli keleti Rashemen nemzetéből, bár az állatok iránti vonzódása a vadászi és nyomkövetői képességeiről is árulkodik. Eredetileg egy „dejemma” – egy férfivá válási rituális utazás – keretében érkezett a Kardpartra egy fiatal Wychlaran, Dynaheir testőreként. Reméli, hogy a dejemma teljesítésével kitárulnak előtte a tiszteletreméltó Jeges Sárkány Berserker Páholy kapui.
Minsc nem áll túl szoros kapcsolatban a valósággal, amit jól példáz a folyamatos függése (és mély barátsága) állati kísérőjétől, „Bootól” – egy lénytől, akiről azt állítja, hogy egy törpe óriás űrhorcsög. Bár az ilyen lények látszólag valóban léteznek a Birodalmak távoli zugaiban, Minsc esetében bizonyos, hogy túl sok ütés érte a fejét.
Rashement, a vidéket, ahonnan Minsc származik, hegyek, hatalmas tavak és jéghideg folyók veszik körül. Bár a nemzetet technikailag egy király uralja, az igazi hatalom a Wychlaranok („bölcs öregasszonyok”) kezében van. Ezek a hatalmas boszorkányok döntik el, ki legyen a király, és bármikor leválthatják, ha szükségesnek érzik. Ami a legfontosabb: a boszorkányok jelentik a fő védelmet Thay Vörös Varázslóinak hatalmas mágiájával szemben. Minsc ebben a környezetben való neveltetése alárendeltté tette őt a nálánál tapasztalatlanabb Wychlaran, Dynaheir iránt, emellett égető gyűlöletet ültetett belé mindennel szemben, ami a Vörös Varázslókhoz kapcsolódik.
Minsc rendkívül leegyszerűsített módon látja a világot, és gyakran gyorsan eldönti, hogy valaki gonosz-e, és meg kell-e támadni. Szerencsére alaptermészetét tekintve kedves, és eltökélt szándéka, hogy mindenáron hős legyen. Ugyanakkor némileg kiszámíthatatlan is, és hajlamos dühbe gurulni a vélt sérelmek és apróbb kellemetlenségek miatt.
Minsc sehol sincs annyira elemében, mint amikor a bajtársaival kalandozik. Mártíromi örömét leli abban, hogy eltapossa a gonoszt az igazságos csizmája alatt – legyen szó egy gonosztevő orvgyilkosokkal teli kocsma szétveréséről, vagy arról, hogy mélyen leereszkedik a legsötétebb tömlöcökbe, hogy ocsmány szörnyetegeket sújtson le. Ártatlan és ragadós örömet merít a vakmerő hősi tettekből.

Kivan
Kivan egy rendkívül képzett elf kósza, aki egyformán jártas az íjászatban és a közelharcban. Az özvegy Kivant a felesége, Deheriana halála feletti bosszúvágy hajtotta kalandozóvá. Bár Gorion neveltjének segítségével végül sikerült végeznie neje gyilkosával, Deheriana emléke továbbra is táplálja azon törekvését, hogy küzdjön Faerûn gonosz erői ellen. Szókimondó, szótlan és rendkívül becsületes ember, aki a bátorságot és a harci jártasságot minden más tulajdonságnál többre értékeli.
Kószálóként Kivan kedvenc ellenségei az óriások, bár az ogrék iránt különös gyűlöletet táplál. Ez az ellenségeskedés valószínűleg Deheriana gyilkosának kilétéből fakad: egy Tazok nevű brutalitásáról ismert fél-ogrétől. Néhány évvel ezelőtt Tazok és a bandája rajtaütött a pároson utazásuk során, és napokig kínozták a tündéket. Bár Tazok végül végzett Deherianával, Kivannak sikerült elmenekülnie, mielőtt ugyanez a sors érte volna. Ettől kezdve Kivan fáradhatatlanul csiszolta nyomkövetői és harcosi képességeit. Végül a Kardpartig követte Tazok nyomát, ahol a fél-préger a Vastrónnak dolgozó banditák egyik csoportjának vezetőjeként tevékenykedett.
Utazásaik előtt Kivan és Deheriana Shilmistában – más néven az Árnyak Erdejében – éltek, ahol vad tündék egy kis, elszigetelt királysága uralkodik. Ezek az erdők a Hópehely-hegység közelében fekszenek, Amn és Tethyr vitatott határvidékén. Kivan élete nagy részét erdőkben töltötte, mind a szülőföldje elhagyása előtt, mind azután. Ennek következtében kényelmetlenül érzi magát a sűrűn fás területeken kívül, különösen a városokban és a barlangokban.